A kék, a piros meg a sárga,

rengeteg szín jó barátja.

Amúgy meg mind kedves rokon,

pöffeszkednek rajzlapokon.

Elnyújtózik, s szól a sárga:

„fogócskázzunk valahára!”

Unatkozik, az a baja,

ő is csak egy apró paca. –

Kergess engem! – hívja a kék,

s felé nyújtja cseppnyi kezét!

Mint aki csak térül-fordul,

lám, a sárga nekilódul,

és elcsípi, el a kéket:

zölddé válnak a festékek.

Kéket szekál a piros is,

aztán lilára változik.

Most meg, ni csak, „mert oly csinos”,

sárgát ölel a kis piros.

Egybekelnek valahára

narancsszínű boldogságba.